„… Szól az öreg Väinämöinen: „Az az egy fa megmaradjon, növekedjék legszebb nyírfa: neked hagytam énekelni. Kakukkmadár, ott dalol majd, honokmellő, ott kiáltozz, énekelj, ezüstös mellű, cinmellű, majd ott rikoltozz! Szólalj este, szólalj reggel, dalolj déltájban is egyszer, hadd legyen világom vígabb, legyen kedvesebb az erdőm…” – Kalevala, második ének (Nagy Kálmán fordítása)
